Helyismereti adattár

A Simay család örmény eredetű nemesi család. Hatalmas vagyonnal rendelkeztek, azonban idővel elszegényedtek. A család tagjai nagy szerepük volt Mezőkovácsháza fejlődésében. Simay Kristóf (1805-1884) a templom építésében vállalt jelentős anyagi és szervező munkát és hozzákezdett a községháza felépítéséhez is, amit fia, Simay Ede fejezett be.

Ilyen örömteli írásos bizonyíték került elő 1984-ben, amikor az egykori községházát, majd 1950-től tanácsházát lebontották. A munkások az alapkőben egy Emlékiratot találtak, amit pontosan száz évvel azelőtt 1884. július 6-án helyeztek el az alapkőben. Az okirat hosszan taglalja, az építkezés részleteit, azt, hogy ki támogatta, hogy a településnek egy szép községháza és jegyzőlakja legyen, ami megfelel a XIX. század követelményeinek.

Kiderül belőle, hogy ugyan úgy, mint a katolikus templomot a Szlavitsek és Kondorossy aradi építészek építették összesen 13.600 forintért.

A leirat, mondhatjuk úgy szent Grálja a településünk történetének, ami egyben az eddig ismert első települési összefoglaló is. Végigvezet az 1813-as betelepítéstől egészen az 1884-es évig. A dokumentum végén pedig megtalálható az 1884-ben ott élő és adózó családfők névsora. (Megjegyzés: Nagyon sok ma is Mezőkovácsházán élő család őse szerepel ezen az iraton.)

A lajstrom végén szerepel azok neve- saját aláírással-, akik tevőlegesen részt vettek az építés folyamatában.

Legfelül, mint az építési bizottság elnöke: Simay Ede.

Ahogy az előző történetemben leírtam, apjától Simay Kristóftól vette át ezt a stafétát.

De mit kell tudni Simay Edéről.

1840-ben született örmény származású nemesi családban. Származása lévén kiváló kapcsolatokkal rendelkezett felsőbb körökben is. Fiatalon bekerült a Csanád vármegye több egyletébe, kaszinójába, de tagja volt az Arad-Csanádi vasút felügyelőbizottságának is. Lelkes agártartó volt és kutyáit rendszerint versenyeztette is. Egyik ismert kutyája Miska névre hallgatott.

Hosszú éven keresztül jegyzője volt a Csanád-megyei agarász egyletnek, melynek keretében Mezőkovácsházán is rendeztek öregagár versenyt és a tagok lovaival „paripa versenyt” a Mezőkovácsházi fogadó körüli tisztáson.

Feleségül vette báró Wasmer Klárát és született négy gyermekük: Ilona, Gabriella, Elemér és Ede. Apja 1884-es halála után Ő lett a család feje és így átvette a gazdaságot, ami szépen gyarapodott. Több mint 1000 hold földje volt és több ezer holdat bérelt Szabolcsban is. Pályájának felívelését mi sem mutatja jobban, hogy kinevezték királyi tanácsosnak.

Személyiségére jellemző volt nagyfokú adakozása, ennek jó példája a kovácsházi templom és községház egyes költségeinek átvállalása.

Mondhatnánk, hogy az élete idilli, de ez csak a felszín volt, amit a külvilágnak mutatott. 1893-ban több tragédiai is érte. Előbb elvesztette szeretett édesanyját, majd imádott legkisebb fiúgyermekét Eduskát, aki csak 9 éves volt. Gazdasága is hanyatlóban volt, bár ezt a külvilág nem láthatta. Élte tovább a nagy urak életét sokkal többet költött, mint amennyi bevétele volt. Pénze nem révén váltókat írt, de ez nem volt akkoriban kirívó. Mígnem rokona egy nyílt levelet adott ki, hogy Ő nem vállalja a kezességet Simay Ede adósságainál és, hogy Simay Ede váltókat hamisított.

Megindult az ügyvédek és a behajtók áradat. Mindenki a pénzét akarta. Kiderült, hogy már 1 millió forintnál jár az adósság, amit súlyosbított a hamisítás vádja. Simay próbált magán segíteni, haladékot és kölcsönt kért, de sem a barátai sem pedig a rokonai nem segítettek neki. Elfordult Tőle az úri nép.

Simay Ede 1894. szeptember 4-én este elhívatta a plébánost és meggyónt. Elutazni készülő diákfiának ugyanaz nap azt mondotta, hogy maradjon egy napot még otthon, mert reggel ő maga is elutazik. S reggel csakugyan, mintha utazásra készülne, maga köré gyűjtötte a családját, sorba csókolta feleségét, gyermekeit, s mindegyiktől érzékenyen elbúcsúzott. Azután lement a kertbe s főbe lőtte magát. Nagy kínok közt halt meg több órával később.

Még ki sem hűlt a holtest, de az ügyvédek máris lefoglalták a papírjait és vizsgálódni kezdtek.

Testét 1894. szeptember 7-én helyezték örök nyugalomra a családi kriptába.

A család csődöt jelentett. Birtokait elárverezték. Egyik birtokát Purgly János vásárolta meg, a másikat pedig Ortutay Béla. Ez lett később a Béla major.

A család elszegényedett és a család nagy része el is hagyta Mezőkovácsházát.

A nagy múltú Simay család neve, akik rengeteget tettek a település fejlődéséért idővel feledésbe merült.

Vajon mi kell ahhoz, hogy valakinek halála után is fennmaradjon a neve? Elég, jó embernek lennie, vagy a maga területén nagyot kell alkotnia, vagy sokat kell tenni a településéért, a közösségért?

Nem tudom…

De azt látom, hogy ha a régi temetőben, vagy manapság divatosan a kegyeleti parkban sétálok és olvasom a fejfákon található neveket rájövök, hogy elfelejtkeztünk azokról a családokról vagy személyekről, akik ezt a települést alakították, építették.

A következő történetem, egy olyan családról szól, akinek sokat köszönhet Mezőkovácsháza, de mégsem maradt fenn a nevük:

A Simay család.

Ha valaki a kriptasor előtt sétál, középen feltűnik egy merőben más kripta. Oromzatán kőkereszttel alatta címerrel. A Simay család címerével.

Az ajtót kitárva egy térdeplőt találunk és a falon egy táblát:

Simay Kristóf szül. 1805 meghalt 1884.

Hamar rájövünk, hogy nem is egy kriptában vagyunk, hanem egy kápolnában.

De kik is a Simayak?

Az egyik leggazdagabb örmény származású nemesi család, akik 1760-ban Mária Teréziától kapták a nemességet, és amit még ebben az évben Békés vármegyében ki is hirdettek.

A családból egyedüliként Simay Kristóf telepedett le Csanád vármegyében, azon belül is a Kovácsházi pusztára. Itt két birtokon gazdálkodott. Övé volt a későbbi Béla major, illetve a Battonyai út mellett található majdani Purgly birtok is.

Kincstári bérlőként megtehette volna, hogy kimarad a település életéből, de más volt az útja. Támogatta a község megmaradását és annak fejlődését egyaránt.

Buzgó katolikusként érzékenyen érintette, amikor 1860-as évek elején összedőlt a katolikus templom. Nagy Alajos plébános érkezésével hamar megtalálta a célt, mégpedig azt, hogy templomot kell építeni Mezőkovácsházának.

Abban az időben bizonytalan volt a bérlők sorsa, az időjárás megtépázta a mezőgazdaságot, nagy volt a szegénység és mellette tombolt a kolera. Ebben a kilátástalan időszakban tudta, hogy hitet kell adni az embereknek, mert hit nélkül nem tud talpra állni a település. Az embereknek pedig kell egy hely, ahol a hitüket gyakorolhatják. Ez a templom.

Ennek a törekvésnek hamar az élére áll és őt választották meg a templomépítési bizottság elnökének is. Hogy elhivatottságának nyomatékot is adjon fiával Edével együtt 50.000 darab tégla kiveretését vállalta.

Ő tartotta a kapcsolatot Bonnaz Sándor Csanádi püspökkel is egészen az építkezések befejezéséig. Jelentéseiből kitűnik, hogy elhivatott és alapos ember volt, aki mindig arra törekedett, hogy egy olyan temploma legyen Mezőkovácsházára, amire az utókor is büszke lehet.

1879-ben a templom elkészültekor bár már 74 éves volt, de további nagyra törő terveket fogalmazott meg. Új községházat szeretett volna építtetni a településnek. A munkát el is kezdte, de már nem tudta befejezni. Fia Simay Ede lett az építési bizottság elnöke és vitte végbe apja álmát.

Simay Kristóf a községháza alapkövének elhelyezése előtt 5 hónappal hunyt el 1884. január 13-án.

Testét 1884.január 15-én helyezték örök nyugalomra a családi sírboltba.

Emlékét nem jelöli emléktábla, nem szólnak Róla elbeszélések, de a leírtak alapján is kitűnik, hogy a legnehezebb időkben tudta segíteni a lakosokat és mindvégig kitartott az elvei mellett.

Nincs letölthető dokumentum