Helyismereti adattár

Szegeden született. Teológiát Temesváron végezte. Első önálló szolgálati helye Magyarbánhegyes volt 1883-ban, majd 1897-től Mezőkovácsházára került. Cikk és tankönyvíró munkássága mellett életművében nagy teret foglal el fordító tevékenysége, amelyeket főleg katolikus keresztény témakörben folytatott. Mezőkovácsházán a képviselőtestület tagja volt.

1848-ban született Szegeden. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, ahol mindvégig kitűnő tanuló volt. Kitűnő érettségi után – mint tehetséget – elküldték a bécsi Pázmáneumba, ahol mint teológus egyike volt a legkiválóbbaknak. 1872-ben szentelte fel Bonnaz Sándor csanádi püspök Temesváron. Működött Pécskán, Aradszentmártonon és a szegedi belvárosi templomba is.

Egy időben tanított a lugosi gimnáziumban. Ebben az időben kezdte a tankönyvírást, melynek következtében több jeles tankönyvvel gazdagította a tankönyv-irodalmat, illetve több hittudományi művet fordított le.

1897-ben került Mezőkovácsházára, ahol tevékenyen részt vett a község életében. Alapítója volt többek közt a keresztény fogyasztási szövetkezetnek és díszelnöke a Polgári olvasó körnek is.

Elhivatottságát és tenni akarását azzal díjazták, hogy őt nevezték ki a makói esperesi kerület esperesének.

A fellelt iratokból kitűnik, hogy nagy harcos volt. Több ügyben is kiállt az igazáért, de sokszor magára is maradt. Ilyen volt például az iskolák államosítása. 1899-et írunk. A község képviselő testülete - élve a törvény adta jogával -, döntenek arról, hogy mindkét iskola épületét az államnak adják. Ezt azért teszik, mert a község nem képes továbbfejleszteni iskola épületeit, amire nagy szükség lenne. Ez a két épület volt: az I. számú iskola és a II. számú iskola a későbbi Nyíri iskola. Csak volt egy bökkenő. A II. számú iskola az egyház működtetésében volt, ezért az egyháztanácsnak is rá kellett bólintani az államosításra. Bár a testület kikötötte, hogy csak iskolai célokra használhatják továbbra is az épületet és csak római katolikus tanárok taníthatnak, de az esperes így sem akarta átengedni az épületet az államnak.

A „védőbeszédében„ kijelenti, hogy papi hivatásánál fogva és a beiktatási esküjében foglaltak szerint, mely kimondja, hogy a rábízott egyházi vagyont megvédi és nem szolgáltatja ki, főleg nem egyházi célra, tiltakozik az államosítás ellen.

A tanács tagjai, az elnök tiltakozása ellenére, megszavazták az épület átengedését, melyet Harsányi Gyula jegyző és Zatykó István bíró szentesített.

A katolikus fiú-lány iskolából, nemsokára népi leánynevelde lett és már a vallásosság sem volt előírás a tanerő részére.

Ezt Rózsa József plébános nehezen viselte és megpróbált mindent, hogy legalább a hitéletet visszaállítsa, ha már az iskolája elveszett. 1905-ben új reménysugár jelent meg, Nagy Pál volt mezőkovácsházi plébános végrendeletében megfogalmazott kérése után. Mellyben Nagy Pál megspórolt pénzét felajánlja egy Mezőkovácsházán létesítendő apácák által vezetett leány neveldére. Az esperes előbb egy teljesen új épületet szánt az iskolának, de erre nem volt elég a felajánlott összeg, így a volt egyházi iskolát próbálta visszakérni az államtól. Nagy energiával vetette bele magát a munkába. Megterveztette az épületet és levelezett a püspökséggel és a minisztériummal, de az elutasítások és a „falak” egyre nagyobb nyomot hagytak az egészségén.

Több betegség is kínozta, de főleg a cukorbetegsége gátolta a munkában. Gyógykezelésre Szováta-fürdőre utazott, ahol szélhűdés (agyvérzés) érte. Így hozták haza nagybetegen Kovácsházára. Háziorvosa és ismerősei látogatásukkor sokszor megállapították, hogy józan ítélőképessége elhagyta és a sok testi kíntól elhomályosult az elméje és sokat foglalkoztatta az öngyilkosság gondolata.

1910. december 28-án a takarítónője benyitott a szobájába, hogy a napi rendelkezését átvegye és látta, hogy Rózsa József az ajtókilincsen lóg.

Felakasztotta magát.

Íróasztalán egy ki cédula hevert, melyre hevenyészett betűkkel a következőt írta:

„Tisztelt Főszolgabíróság!

Ne boncoljanak föl, kérem. Önkezemmel vetettem véget életemnek.

Tisztelettel: Rózsa József

esperes-plébános”

Temetésén nagyon sok paptársa részt vett, akik elmondták, hogy ügyeit a legodaadóbb buzgósággal és szeretettel intézte, úgy, hogy a kerület papsága rajongással szerette.

Rózsa József esperes – plébános élt 62 évet.